A Liszt Ferenc Társaság története (1)
A
magyar
Liszt
Ferenc
Társaság
története
1948-ig:
hat
különböző
társulás
története.
1870-1902
között
folyamatos
az
a
törekvés,
hogy
kifejezzék
a
még
élő
Mester
iránti
tiszteletet,
halála,
1886
után
pedig
az,
hogy
megőrizzék
emlékét
és
szellemét.
1902
után
30
éves
szünet
következik,
csak
1932-ben
alakul
meg
az
Országos
Liszt
Ferenc
Társaság.
Az
említett
hat
társulásból
kettő
kifejezetten
nem
Liszt
szellemének
ápolására
jött
létre,
de
végül
is
oda
jutottak
el.
Az
utolsó
kivételével
ezek
a
társulások
mind
a
kiegyezés
utáni,
kapitalizálódó
Magyarországon születtek, magukon viselik az ellentmondásokkal terhelt korszak jegyeit.
Alig
három
évvel
a
kiegyezés
után,
1870-ben,
a
zene
iránt
fogékony
és
képzett
nők
köréből
indul
ki
a
kezdeményezés,
hogy
zeneegyletet
alakítsanak,
és
ezt
az
egyletet
nagy
hazánkfiáról
nevezzék
el.
A
kezdeményező
Engeszer
Mátyás
felesége,
aki
tizenketted
magával
tiszteleg
Lisztnél
1870.
december
13-án,
bemutatva
az
általa
alapított
női
zeneegyletet,
s
kérve,
hogy
a
Mester
nevét
viselhessék.
Kitűzött
céljuk,
hogy
komolyan
foglalkoznak
énekkel
és
zenével,
tagként
csak
zeneileg
képzett
nőket
vesznek
fel.
Liszt
jóváhagyta
a
tervet,
és
engedélyezte
neve
használatát.
Az
Egylet
egy
évig
készült
az
első
bemutatkozásra
-
az
összpróbákat
maga
liszt
is
meghallgatta
-,
és
1872.
január
28-án
adta
első
hangversenyét.
Erről
a
Zenészeti
Lapok
himnikus
hangú
tudósítást
közölt:
"[...
A
műsor
négy
felette
érdekes
és
válogatott
műbecsű
női
karéneket
tartalmazott.
Első
volt
Liszt
Erzsébet
oratóriumának
gyermekkara,
utána
következett
Volkmann
kara,
melyet
ez
alkalomra
szerzett,
ezt
követé
Liszt
O
salutaris
hostia
kara,
s
végül
Wagner
Bolygó
hollandi
című
dalművének
fonókara,
magán
részekkel
[...]."
Leges-legvégül
Liszt
is
játszott
a
közönségnek.
"A
karok
előadása
mind
szabatos,
árnyalatokkal
teljes
és
művészies
volt
[...]
akinek
fogalma
van
egy
ily
egylet
szervezése,
iskolázása,
s
művészi
színvonalra
való
emelésének
nehézségei
felől,
csak
az
képes
igazán
méltányolni
azt
a
buzgalmat,
önzetlen
fáradozást
és
szakképzettséget,
melyet
ez
egylet
körül
az
Engeszer-pár
oly
nagy
mérvben
kifejtett.
[...] az egylet oly erőkből van szervezve s oly kezek vezérlik, miszerint az hivatva van itt a fővárosban e téren vezérszerepet játszani."
1872.
március
10-én
hírül
adja
a
Zenészed
Lapok
(383.
old.),
hogy
a
Liszt
Egylet
még
egy
matinét
rendez.
Erről
a
második
hangversenyről
március
17-i
számában
kapunk
hírt.
(394-395.
old.)
Talán
még
fényesebben
sikerült,
mint
az
első.
"A
műsor
is
ezúttal
oly
érdekes,
oly
változatos
volt,
minővel
csak
ritkán
találkozhatni.
Palestrina,
Liszt,
Schubert,
Schumann
és
Volkmann
művei
képezték
azt
[...]
Liszt
maga
is
játszott
egy
darabot,
amellett,
hogy
minden
számot
ő
kísért
zongorán
[
...]
nem
ismételhetjük
elégszer
ama
méltó
elismerést,
mely
megilleti
az Engeszer-párt, hogy egy rövid év alatt ily fényes sikert tudott felmutatni."
A
hangversenyről
a
másik
zenei
lap,
az
Apolló
is
meleg
hangú
ismertetést
közöl,
sőt
március
1-jei
számában
arról
is
tudósít,
hogy
"A
Lisztegylet
(női
dalegylet)
legutóbbi
matinéja
jövedelméből
100
forintot
a
magyar
írók
segélyegyletének
adományozott."
A
női
kar
három
évvel később, 1873-ban, vegyeskarrá alakult, a férfi Liszt-egylet első próbája 1873. március 4-én volt.
A
Liszt-egylet,
immár
vegyeskarként,
szorgalmasan
dolgozott,
sok
szép
sikerű
hangversenyt
adott.
Sajnos
a
korabeli
Liszt-ellenes
hangulat
az
Egyletre
is
kihatott,
1879.
április
27-én
énekeltek
utoljára,
a
mai
Bakács-téri
templom
felszentelésekor,
további
működésükről
nem
tudunk.
Azután
12
év
szünet
következik
a
Liszt-kultusz
ápolásában.
Legközelebb
1893-ban
vetődött
fel
ismét
a
gondolat:
a
Zenetanárok
Országos
Egylete
-
10
évi
működés
után
-
évi
rendes
közgyűlésén
elhatározta,
hogy
a
"Liszt
Társaság"
nevet
veszi
fel.
Innen
datálja
születését a mai Liszt Ferenc Társaság, amely 1993-ban centenáriumát ünnepli.
Ságh
József
(zeneíró
és
tanár
1852-1922)
a
Zenészeti
Közlöny
1882
februári
számában
tömörülésre
szólította
fel
a
hazai
zenetanárokat.
Még abban a hónapban megalakult a Zenetanárok Országos Egylete.
Az
új
Egylet
védnökéül
Haynald
Lajos
bíborost
kérte
fel,
aki
ezt
elfogadta.
Elnöke
Ságh
József
lett,
s
a
tagok
száma
már
az
alakuláskor
kb.
száz volt.
A
Zenészeti
Közlöny
üdvözölte
az
új
Egyletet,
s
kitűzött
céljai
közül
a
legfontosabbnak
"az
egész
hazai
zenetanári
osztály
erkölcsi
emelését
és megszilárdítását" tartotta.
Hálásak
lehetünk
a
rágalmazónak,
hogy
ilyen
hiteles,
szép
képet
kaphattunk
a
Zenetanárok
Országos
Egylete
működéséről.
Arra
vonatkozólag,
hogy
mi
késztette
az
Egyletet,
hogy
átalakuljon
Liszt
Ferenc
Társasággá,
nem
találtunk
semmi
adatot,
hacsak
azt
nem,
hogy
a
róluk
fennmaradt
híradások
mind
hódolnak
"hazánk
egyik
legnagyobb
fia"
előtt.
A
Zenelap
egyszerűen
hírül
adja,
hogy:
"(-)
A
Zenetanárok
Országos
Egyesülete
január
6-án
tartotta
meg
rendes
évi
közgyűlését.
Tárgyai
a
következők
voltak:
1.
Elnöki
megnyitó.
2.
Jelentés
az
egyesületnek 1892. évi működéséről. 3. Az egyesület újjászervezése. 4. Alapszabály-módosítás. 5. Indítványok tárgyalása.
A
közgyűlés
határozata
folytán
az
egyesület
eddigi
címétől
megválik,
és
a
Liszt-társaság
nevet
veszi
fel.
A
közgyűlés
programjának
letárgyalása
után
megejtettek
a
választások."
A
napi
sajtó
a
Liszt
Ferenc
Társaság
megalakulását
a
fővárosi
zeneélet
örvendetes
lendületének
tulajdonítja,
és
már
a
megalakulás
másnapján
közzéteszi,
hogy
"zenei
és
társadalmi
élet
sok
jeleseinek
részvétele
mellett
a
zenetanárok országos egyesületének helyiségében [...] megalakult a Liszt Ferenc Társaság."
Március
22-én
már
hangversenyt
rendeznek
a
"Vigadó
kis
termében"
[...]
A
közreműködők
nagyrészt
LISZT
FERENC
szellemének
hódoltak
[...]"
Chován
Kálmán
Schumann:
An
Franz
Liszt
c.
ábrándját,
Szendy
Árpád
Liszt
12.
Magyar
rapszódiáját
játszotta.
A
műsort
Liszt
Concerto
pathétique-ja
zárta,
Thomán
István
és
Szendy
Árpád
adták
elő,
két
zongorán.
"Akik
e
felette
nehéz
és
szövevényes
művet
ismerik,
tudni
fogják,
mily
nehéz
feladatot
oldottak
meg
a
mű
kitűnő
előadása
által
[...]"19
A
Zenelap
beszámol
arról,
hogy
"Liszt
Ferenc
születésének
évfordulóját
október
22-én
a
Liszt
Ferenc
társaság
méltóan
ünnepelte
meg
ahhoz
a
nagy
névhez,
amelyet
homlokán
visel
[...],
testületileg
kivonult
Liszt
Ferencnek
az
Operaház
bejáróját
díszítő
szobrához,
és
ott
emelkedett
hangú
beszéd
kíséretében
letették
a
szobor
talapzatára
a
nemzeti
színű
szalagos
koszorút
kegyeletük
jeléül
[...]"
Ugyane
lap
beszámol
arról
is,
hogy
a
Társaság
1894.
március
4-én
du.
"Szentirmay
Elemér
elnöklete
alatt
tartotta
évi
rendes
közgyűlését.
Az
elnöki
megnyitó
után
felolvasták
az
évi
jelentést,
mely
különösen
kiemeli a társaság nyilvános szerepléseivel elért szép erkölcsi sikereket, és konstatálja a társaság tagjainak örvendetes szaporodását."
Ez
a
Liszt
Ferenc
Társaság
azonban
csak
két
évig
élt
(1893-1895),
ez
után
ismét
új
alakulat
jött
létre:
az
1892-ben
megalakult
Budapesti
Zeneművész
Kör.
Az
1892.
július
21-én
kelt
Alapszabályok
szerint
a
Kör
"célja
az
általános,
de
különösen
a
hazai
zenének
művelése,
valamint
a
magyarországi
zeneművészek
szellemi
és
anyagi
érdekeinek
megóvása
és
előmozdítása."
Működésük
1892-1894-ben
néhány
kisebb
hangverseny
rendezésén
kívül
a
Budapesti
Önkéntes
Mentő
Egyesület
javára
adott
tréfás
hangversenyre
szorítkozott.
A
tréfás
hangversenyt
1894.
március
9-én
rendezték
a
Vigadóban,
zártkörű
táncestéllyel
egybekötve.
A
Pesti
Hírlap
1894.
március
9-i
számában
közzéteszi, hogy a tréfás hangverseny "[...] a bécsieknek is felköltötte figyelmét. [...]"
© Minden jog fenntartva 2005-2024 Liszt Ferenc Társaság